  
Katolikus templomok (Szent István-templom, Bányásztemplom, Szent Miklós-templom): A gondnokok előzetes egyeztetés esetében a hét bármely napján kinyitják a templomokat.
Gondnok: Gyócsi Józsefné (Tel.: 30-4948428)
Bányásztemplom
A tájházzal szemben, meredek lépcső végén, hatalmas hársfa koronája alatt áll a kelet-nyugati tájolású Bányásztemplom. Az 1960-as évek derekán – Sedlmayrné Beck Zsuzsa tervei szerint – helyreállított templom építése a XIII. század közepére vezethető vissza. Ez időben egy kisebb hajóból és egyenes záródású szentélyből állt; a jelenlegi hajó jelentős szakaszai, a diadalív alsó része és talán a szentély északi oldala e korból való. A XV. században feltehetően a hívők számának növekedése miatt a hajót nyugati irányba kibővítették, és ugyanekkor a régi oltártér helyén egy nagyobb, sokszögzáródású csillagboltozatos szentélyt emeltek, mely északi oldalához sekrestyét kapcsoltak. A templom nyugati bejáratának gótikus, pálcatagos kőkerete – az egész nyugati fallal együtt – a XV. századi bővítéskor készült. A kapu fölött egy pajzsba foglalt bányászcímer: véső és kalapács látható.
A reformáció térhódításakor a lakosság többsége evangélikussá lett, a XVII. század nagy részében ők használták a templomot. Ekkortájt készültek – az azóta elbontott – karzatok a hosszanti falak mentén, és a karzatok megvilágítására nyitották a főpárkány alatti nagyméretű ablakokat. A síkmennyezetes hajó kutatása közben került elő az északi kapu és a déli fal több középkori ablaknyílása is, melyeket a kutatók ismét kibontottak. A szentély a restaurálás révén visszanyerte középkori térhatását, formáit, fényeit és színeit. A gótikus ablakok kibontásával, a fehérre festett falak fölé boruló csillagboltozat eredeti festésének visszaállításával, a csavart oszlopon álló szentségház restaurálásával és a szemöldökgyámos sekrestyeajtó letisztításával sikerült a XV. századi hangulatot visszalopni. A térhez jól simul az egyszerű falazott oltárasztal és a kis barokk szenteltvíztartó, de hangsúlyosabb a modern szenteltvíztartó.
1689-től rövidebb megszakítással egy évszázadon át ismét plébánia központja volt ezen egyház. Korábbi védőszentjét, Szent Miklóst a mai plébániatemplom elkészültekor (1788) vesztette el, később átszentelték a Fájdalmas Szűz tiszteletére.
A templom torony nélkül épült. Az 1779-es leírás szerint még álló, három haranggal felszerelt harangláb nem érte meg a XX. századot. Pótlására épült a helyreállításkor a ma látható, a templom és a falu hangulatába illeszkedő egyszerű építmény.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
